|
| |
A sünök éjszakai állatok, napközben kis üregekben elbújva pihennek, éjjel indulnak vadászni. Látásuk nem túl jó, szaglásuk fejlettebb. A sünök félénk állatok, ijedtség, zaj, hirtelen mozdulat hatására összegömbölyödnek, hangosan sziszegnek, puffognak, szúrkálnak, így védik magukat az ellenségtől. Azonban a folyamatos közeledés, kontaktus hatására szagunkat, hangunkat megismerik, eltűnik félénkségük, tüskéiket lesimítják, bátran kézbe vehetőek, simogathatóak, jól szocializálódnak. A fehérhasúak más sün fajokkal nem tudnak életképes utódokat világra hozni.
A fehérhasúak rendkívül változatos színekben fordulnak elő, hiszen a háziasítás következtében az emberek "alakítják" őket. Emiatt az albínótól, a bézs, a pezsgő (champagne), barack (apricot), fahéj (cinnamon), barna (brown), só-bors (salt&pepper), szürke (grey) és ezek foltos kombinációi (pinto), valamint snowflake, azaz hópehelyszerűen fehér tüskékkel tűzött is előfordul, sőt mostanában jöttek divatba a white face, azaz fehér arcú, weisspony, azaz fehérbóbitás, illetve a spotted face (foltos arcú) süni színek is. A színek még most is alakulnak, rengeteg variánsa fordul elő, így igen változatos a színskála.
Testhosszuk kb. 17-22 cm, súlyuk 250-700 gr. Kedvelik a 20°C feletti hőmérsékletet (Afrikában ezt szokták meg), legideálisabb a 22-25°C, ami nálunk a lakáshőmérsékletnek felel meg, (ez télen természetesen egy fűtött lakás). Ha a hőmérséklet jelentősen lecsökken, akkor megkezdik a hibernálódást, de számukra ez végzetes lehet, ezért jó vigyázni, hogy ne hűljenek ki. Természetesen télen szabadban nem tarthatóak.
A süni különösebben nem igényli a társaságot, de jól meg vannak egymással, nőstények között szinte sosem fordul elő konfliktus, a hímek nőstény jelenlétében konkurálhatnak egymással, ezt jó elkerülni! Tekintettel arra, hogy ivarérésük már 8-10 hetesen bekövetkezik, de fizikálisan még nem alkalmasak az utódok kihordására, nevelésére (csak 5-6 hónapos kortól), nem szabad fiatalon sem együtt tartani a hímet a nősténnyel, nehogy korai lelkesedésüknek tragédia legyen a vége.
Az atelerix albiventris a természetben átlag 3 évet él, max. 6-ot, azonban hobbiállatként tartva nem leselkedik rá a vadon, az éhenhalás vagy szomjanhalás és számos betegség veszélye, így akár ez 8-10 évre is meghosszabbodhat.
Fő forrás: allatvilag.net
vissza
|
|
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
